Sarjtelepes, sűrű bozótokat alkotó, ágas-bogas, tövises cserje, vagy esetenként 11 m-re is megnövő kis fa.

A tőfaj Európa- és Ázsia-szerte a tengerpartokon, homokdűnéken, sziklákon, az időszakos folyómedrekben és folyóvölgyekben, hegyvidékeken található. Az alfaj a Szigetközben, a Szentendrei-szigeten, Békás- és Káposztásmegyeren, valamint Örkény közelében fordul elő, de igen gyakran ültetik talajmegkötésre és díszcserjének is. A talaj iránt nem igényes, a rossz, száraz sós talajokon, márgán, agyagos kőmálladékon is megél. A telet jól viseli, a fagyok nem károsítják. Levelei 4–6 cm hosszúak, ezüstösen vagy rozsdabarnán pikkelyesek, később csaknem teljesen pikkely nélkülivé válnak. A levélnyél 1–3 mm hosszú, vagy a levelek ülők. A hajtások ugyancsak ezüstösek, gyakran tövisben végződnek. A virágok aprók, zöldesek, vörösbarnán pikkelyesek, egyivarúak. A termős virágok fürtökben állnak, míg a külön bokrokon fejlődő porzós virágok rövid füzérekben. A termések vöröslő narancssárgák, 6–8 mm hosszúak, savanykásak. Rokonával, a keskenylevelű ezüstfával (Elaeagnus angustifolia) könnyen összetéveszthető, de az egylaki, termései nagyobbak, halványsárga színűek és szürkén molyhosak, levele szélesebb, levélnyele is hosszabb, 4–6 mm-es. Lombhullató.

Feldolgozva dzsem, bor, ivólé, likőr, zselé, sőt olajtermék is készül belőle. Kiemelkedő a C-vitamin tartalma, amely a citrom C-vitamin tartalmának a tízszerese. Gyümölcslé, dzsem készíthető belőle általában más gyümölcsökből készült termékekkel vegyesen, ugyanis a homoktövis gyümölcse savas, hasonlóan a citromhoz. Gyümölcsét gyógyszeralapanyagként is hasznosítják: nehezen gyógyuló sebek, fekélyek gyógyítására.

Ossza meg ismerőseivel!